Először is szeretnék bemutatkozni. A valódi nevemet nem árulom el, Álmos lesz a blogos nevem.

30 éves férfi vagyok jó karrierrel, lakással, autóval, célokkal, átlagos külsővel. 6 évig zenészként kerestem a kenyerem, az egyetem után sikerült mérnökként elhelyezkednem. Hogy ne legyenek megoldatlan problémáim, pszichodrámára, majd egyéni terápiára jártam. Belül többször megjártam a poklot, de talpra álltam. Vannak barátaim. Jól vezetek, jól főzök, és saját kézzel bármilyen lakást felújítok. Ki tudok menteni a tengerből egy 80 kg-os fulladozó embert. Nem drogozok és csak alkalmanként iszom, keveset. Viszont van az életemnek egy olyan területe, ami sehogy sem akar összejönni, ez pedig a pártalálás.

Több, mint 2,5 éve vagyok egyedül. Az utolsó barátnőm egyszerűen csak nem keresett többé és nem vette fel a telefont. Az előtte levő az után nem vette fel többé a telefont, hogy elvittem magammal Ázsiába. Előtte a diplomaosztómon lettem kidobva. De még a vacsorát fizettem neki és hazavittem, csak utána szólt. 1,5 éves kapcsolat után.

2,5 évvel ezelőtt össze voltam törve, de gondoltam, nincs veszve a világ. Randizgattam, próbálkoztam, 2,5 év alatt minimum 80 első randim volt. De csak első. És ezeknek nem volt folytatása. Remény volt, de mára elfogyott. A kedvenceim, pontosabban az összes elutasítás, amit kaptam, egyike volt ezen háromnak:

• Túl alacsony vagy.
• Bocs, nincs meg a kémia.
• Most jöttem ki egy hosszú kapcsolatból, nem állok készen.

Kedves hölgyeim: akkor is tudtátok, hogy alacsony vagyok, amikor odamentem, vagy megtaláltatok Tinderen, mert oda volt írva. Ha nem álltok készen egy új kapcsolatra, akkor tessék kurvára leregisztrálni az összes társkeresőről.

Persze tisztelet a kivételnek. Annak a kivételnek, akikkel már nem lehet megismerkedni sehol, mert ugyanúgy megunták ezt az egészet, és inkább berendezkedtek az egyedüllétre. Úgy, ahogy én is tenni fogok. Mert teljesen mindegy, hogy mit értem el saját erőből, hogy dolgozom magamon, hogy véletlenül se kövessek el olyan hibákat, amik elvileg belém vannak kódolva, le vagyok sajnálva. Rengetegszer. Ha használtautót vesztek, azt is jobban megnézitek, pedig csak pár évre szól. Tényleg ennyire nem érdemlek esélyt? Vagy vannak így mások is?

Üdv,
Álmos